Egy lenyúlás anatómiája

Egy lenyúlás anatómiája

Az elmúlt napokban nagy vihart kavart a szerzői jogi törvény (Szjt.) módosítása, a média legtöbbször, mint a zenészek jogdíjának lenyúlását aposztrofálta. Ha véletlenül valaki nem követte az eseményeket, a törvény rendelkezése szerint az ún. üreshordozó jogdíjak 25%-át elvették az Artusjus-tól és azt a Nemzeti Kulturális Alapnak (az NKA-nak) adományozták.

Arról már ezt megelőzően is többen értekeztünk, hogy miért is tartjuk jogellenesnek ezt a törvény­módosítást (lásd alul a hivatkozásokat), de a történet a nagyközönség számára látszólag megmaradt értelmiségi nyavalygás szintjén, másrészt a média is úgy kezelte, mintha ez csak és kizárólag a zenészek ügye lenne.

Pedig a történetnek van még legalább két sötét oldala.

Kezdjük azzal, hogy miért nem csak zenész-probléma a lenyúlás. A ma is hatályban lévő Szjt. szerint az üres hordozók (magyarul: CD, DVD, egyéb adathordozók) után az Artisjus szedi be az évente, a miniszter által jóváhagyott nagyságú jogdíjakat és ezt a törvényben meghatározott arányban szétosztja az érintett jogosultakat képviselő jogkezelő szervezetek között. Csak tájékoztatásul: a zenészeket az Artisjus, a filmrendezőket, operatőröket, filmírókat és producereket a FilmJUS Egyesület, az előadóművészeket az Előadóművészek Jogvédő Irodája (EJI), a zenekiadókat a MAHASZ, míg a képzőművészeket a Hungart képviseli. Csak a nagyságrend érzékelése céljából, a mozgóképi üres hordozók beszedett jogdíjából a FilmJUS által képviselt szerzők és előállítók 46%-ban részesednek.

Ha tehát a beszedőnél, azaz az Artisjusnál elvesznek 25%-ot, akkor az összes fentebb felsorolt jogosultnál is elvettek 25%-ot.

És most lássuk a lenyúlás kronológiáját, hiszen az első lépést már majd 2 éve megtették. Egy 2011 januárjában hatályba lépő Szjt. módosítás megtiltotta a jogkezelőknek, hogy saját maguk végezzenek kulturális mecenatúrát, mint ahogy ezt tették sok-sok éven keresztül. Viszont a törvény nagyvonalúan megengedte, hogy amennyiben mégis úgy dönt egy-egy jogkezelő, hogy támogatni kívánja a saját jogosultjai kulturális tevékenységét, akkor éves bevételük 7%-át átutalhatják az NKA-nak, ők majd jobban tudják, hogy ki érdemesül támogatásra. A törvény ugyan feltételes módban fogalmazza meg ezt a lehetőséget, de végtelenül immorálisan e befizetéshez köti azt a lehetőséget, hogy éves bevételének további 3%-át szociális célra költse. Ez már csak azért is fájó, mert a filmes/TVs területen nagyon sokan vannak, akiket eltávolítottak a TV-ktől (értsd kirúgtak), vagy kényszerű okokból kikerültek az MTV állományából és alkalmi megbízásokat teljesítettek, végül elérve a nyugdíjkorhatárt, megalázóan kevés nyugdíjat kapnak. A FilmJUS a törvényi szabályozást megelőzően, betartva a (nemzetközi ajánlásoknak megfelelő) 10%-os kult-szoc támogatási limitet, nagyobbrészt szociális támogatást nyújtott a rászoruló kollégáknak, pontosabban az évente, a küldöttgyűlés által meghatározott nagyságú, szociális támogatási összeget átadta az általa létrehozott Filmjus Alapítványnak. Az alapítvány kuratóriuma önállóan, a FilmJUS Egyesület beleszólása nélkül végezte a támogatások elosztását.

Magyarán szólva a törvény megzsarolja a jogkezelőket: csak akkor adhatsz egy kevés támogatást szociális célra, ha a nagyobb összeget átadtad az NKA-nak.

A történethez tartozik, hogy 2011 végén az Szjt. módosítását, egyéni képviselői indítványként, ugyanaz a személy nyújtotta be, aki akkor éppen az NKA elnöke volt, most ugyan csak alelnöke.

A jogkezelők már akkor is tiltakoztak, de azzal nyugtattak meg minket, hogy létrehoznak egy új, ideiglenesnek nevezett kollégiumot, amelybe a tagok felét a jogkezelők delegálhatják, és csak a felét nevezi ki a miniszter. A kollégiumot 2012 közepén hozták létre, de csak 2013 márciusában hívták össze először, azaz rögtön úgy indult az új rendszer, hogy 2012-ben az érintett művészeti ágak részére semmilyen pályázati támogatási lehetőség sem nyílott, egyszerűen nem írtak ki semmilyen pályázatot.

A filmes/TVs területet még további hátrányos megkülönböztetés is érte. A zenei és előadóművészi területen végül is megszülettek a pályázati kiírások, sőt első körben már az eredmények is, miközben egy 2008-as, idejétmúlt, anakronisztikus miniszteri rendeletre hivatkozva mindezidáig megakadályozták a filmes területet érintő pályázatok kiírását. Már 2013 elején kértem ennek az ostoba rendeletnek a hatályon kívül helyezését, ám többszöri ígérgetés ellenére a mai napig sem sikerült megoldani ezt a „hatalmas” feladatot. Ez ügyben levelet írtam az NKA-nak, személy szerint L. Simon Lászlónak és Balog Zoltán Miniszternek is (aki egyben az NKA elnöke is), ám a semmitmondó válaszokon kívül semmi sem történt.

Ennek fényében a FilmJUS Küldöttgyűlése úgy döntött, hogy a 2013-as évben esedékes, az NKA-nak befizetendő kulturális támogatást megszünteti. Abban a hitben ringattuk magunkat, hogy ez előző évben átutalt, mintegy 29 millió forintra a kollégium ki fogja írni a pályázatokat, legalább azt megkapja a szakma, amit eddig befizettünk.

Tévedtünk! Az NKA Bizottságának javaslatára, 2013. október 31-i hatállyal a miniszter 1 nap alatt megszüntette a Szerzői Jogdíjbevételek Felhasználásáról Döntő Ideiglenes Kollégiumot és a még bent ragadt pénz felhasználását az NKA-ra testálta.

Mindehhez csak adalék, hogy még 2011 elején az NKA megszüntette az akkor még létező Mozgókép Szakmai Kollégiumot, így mostanra a film/TVS szakma számára megszűnt minden – nem filmgyártási célú - pályázati lehetőség.

további olvasmányok ez ügyben:
A művészek petíciója a 25%-os lenyúlás ellen (muveszpeticio.blog.hu)
Kabdebó György válasza L. Simon László blogbejegyzésére (lásd itt a blogban)
Az Artisjus tételes cáfolata L. Simon László kijelentéseire

A Nemzeti Kulturális Alap (NKA és a FilmJUS közti vita dokumentumai